Pontozza a tételt!
Eddig:
2.9 pont
Szerintem:
/
Eddig:
2.9 pont
Szerintem:
/
Publikálás: 2007.10.04 08:21
Statisztika:
Megtekintve: 1081 alkalommal
Értékelve: 8 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 1081 alkalommal
Értékelve: 8 alkalommal Részletek:
1 x 10 pont
1 x 4 pont
1 x 3 pont
1 x 2 pont
4 x 1 pont
1 x 4 pont
1 x 3 pont
1 x 2 pont
4 x 1 pont
Főoldal - Kategória: > 13. Politika, közélet > Politikusok, közszereplők
A tétel
neve: Che Guevara (1928-1967)
neve: Che Guevara (1928-1967) |
Orvosként 1953-ban telepszik meg Guatemalában, ahol beházasodik a marxizmusba, mikor elveszi az indián származású Hilda Gadea Ontalia marxista közgazdászt. Itt ragadt rá a "Che" név is, amely az argentin köznyelvben nagyjából azt jelenti, hogy "hé!". A jobboldali államcsíny után Mexikóvárosba költözött, ahol összeismerkedett a Castro testvérekkel, és csatlakozott a Batista-diktatúrát megdöntésére készülő kubaiakhoz. A csoportot egy ízben le is tartóztatták.
1956-ban indult a gerilla pályafutása, egy kis kubai ellenálló csoportban, amelyben kezdetben orvosként vett részt. Később egyre följebb került a ranglétrán, sőt, ő vezette a kubai forradalom legsikeresebb hadműveletét, Santa Clara bevételét (1958). Harcostársai magabiztos, vakmerő, önmagával és másokkal szemben is könyörtelen parancsnoknak tartották.
A forradalom győzelme után a havannai La Cabaña börtön-erőd parancsnokaként sok ember elítéléséért és kivégzéséért vált felelőssé. 1959-ben vált el feleségétől, és házasodott össze Aleida March Torres-szel.
Később a kubai gazdaság szocialista átalakításában vállalt fontos szerepet, kezdetben a Nemzeti Földreform Intézet, később a Kubai Nemzeti Bank elnökeként.
1965-ben hirtelen eltűnt a közéletből, még a kubai állampolgárságáról is lemondott („...nem lehet felszabadítani egy országot, ha az nem hajlandó ezért küzdeni.”). Fő igyekezete - eredeti elképzelésének megfelelően - a forradalom exportja volt, de próbálkozásai rendre kudarccal jártak (pl. Kongóban és Angolában). Végül Bolíviában érte a halál, 1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai katonák fogságába esett, és másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték.
(Forrás: www.wikipedia.hu)
A tételről írt vélemények:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
morzsikutya 
| 2007.12.25 12:18 |
hasznosság: hasznos (75%)
Nemrég emlékeztek meg a kubai forradalmárról a fiatal baloldaliak, a jobbosok máris farkast kiálltottak. Mintha háborús bűnös lenne. Pedig csak az elnyomó diktátorok ellen harcolt, az emberek egyenlőségéért, akik sokkal kegyetlenebbek voltak nála. Igazi forradalmi vezér volt, akit az amerikaiak úgy tudtak csak legyőzni, hogy megölették. Most azt mondják, hogy kegyetlen volt, szerintem inkább egy kemény vezető. Abban a helyzetben erre volt szükség. Meg kell nézni, hogy az utókor kit igazolt: ha gonosztevő lenne Che, akkor miért olyan népszerű ma is a fiatalság körében?
morzsikutya 10 pontot adott a tételre.
| 2007.12.25 12:18 |
hasznosság: hasznos (75%)
Nemrég emlékeztek meg a kubai forradalmárról a fiatal baloldaliak, a jobbosok máris farkast kiálltottak. Mintha háborús bűnös lenne. Pedig csak az elnyomó diktátorok ellen harcolt, az emberek egyenlőségéért, akik sokkal kegyetlenebbek voltak nála. Igazi forradalmi vezér volt, akit az amerikaiak úgy tudtak csak legyőzni, hogy megölették. Most azt mondják, hogy kegyetlen volt, szerintem inkább egy kemény vezető. Abban a helyzetben erre volt szükség. Meg kell nézni, hogy az utókor kit igazolt: ha gonosztevő lenne Che, akkor miért olyan népszerű ma is a fiatalság körében?
morzsikutya 10 pontot adott a tételre.
Belizár | 2007.12.19 19:53 |
hasznosság: hasznos (100%)
Nagyon nehéz nem baloldalinak lennie egy latin-amerikai országban annak, akiben legalább egy szikrányi szociális érzékenység pislákol. Az éles társadalmi különbségek, az ebből fakadó nyomor és bűnözés, a diszkréten bájos és nem kevésbé bűnöző burzsoázia, valamint a Monroe-elv álságos végrehajtói teszik és tették ellenszenvessé ezeket a társadalmi rendszereket. Nem csoda, hogy itt bőven akadt vezéregyénisége a baloldali forradalmi mozgalmaknak, a bőbeszédű Castrotól a bővérű Chávezig. Amíg forradalmárokként a fennálló rendszer ellen küzdöttek, talán még szimpatikusak is voltak. Azonban hatalomra jutva ők is úgy folytatták, ahogy addig a másik oldaltól elszenvedték, az egyetlen eszközhöz nyúltak, amit ismertek: az erőszakhoz. Mintegy alátámasztva azt a tételt, hogy egy adott kulturális-társadalmi közegben élő emberek, legyenek bármilyen ideológia, vallás vagy fociklub elkötelezett hívei, rendszerint ugyanazt nyújtják hasonló feltételek közé kerülve. És tudjuk, Latin-Amerika (és lehet hozzátenni: Oroszország, Kína, Kambodzsa, Kongó és a sok többi) nem a humanizmus melegágya.
Che teljesítményét is ebben a kontextusban érdemes tárgyalni. Értelmiségi, kalandvágyó figura, aki egy adott helyzetben hőssé, vezérré vált. Övé az ikon, amely újra és újra reneszánszát éli, amelyet az átszellemült tekintetű arc jelképez, és amelyhez tartozó történelmi személyiségről a legtöbben alig tudunk valamit, még azok sem, akik büszkén hordozzák testükön. Azonban ne feledjük, Che egyben egy kegyetlen parancsnok is volt, a Kubában kialakuló kommunista diktatúra buldogja. Aki a harmadik világ forradalmi változásait tűz és vér útján kívánta kivívni. Ezek a forradalmak emeltek magasra olyan véreskezű gonosztevőket, mint Pol Pot és Idi Amin Dada. Számomra nem menti őt az sem, hogy nem volt kegyetlenebb azoknál, akik ellen harcolt. Azokat tudom egyedül tisztelni, akik vérzivataros időkben is meg tudták őrizni humanizmusukat. Mint Gandhi.
Belizár 3 pontot adott a tételre.
| 2007.12.19 19:53 |
hasznosság: hasznos (100%)
Nagyon nehéz nem baloldalinak lennie egy latin-amerikai országban annak, akiben legalább egy szikrányi szociális érzékenység pislákol. Az éles társadalmi különbségek, az ebből fakadó nyomor és bűnözés, a diszkréten bájos és nem kevésbé bűnöző burzsoázia, valamint a Monroe-elv álságos végrehajtói teszik és tették ellenszenvessé ezeket a társadalmi rendszereket. Nem csoda, hogy itt bőven akadt vezéregyénisége a baloldali forradalmi mozgalmaknak, a bőbeszédű Castrotól a bővérű Chávezig. Amíg forradalmárokként a fennálló rendszer ellen küzdöttek, talán még szimpatikusak is voltak. Azonban hatalomra jutva ők is úgy folytatták, ahogy addig a másik oldaltól elszenvedték, az egyetlen eszközhöz nyúltak, amit ismertek: az erőszakhoz. Mintegy alátámasztva azt a tételt, hogy egy adott kulturális-társadalmi közegben élő emberek, legyenek bármilyen ideológia, vallás vagy fociklub elkötelezett hívei, rendszerint ugyanazt nyújtják hasonló feltételek közé kerülve. És tudjuk, Latin-Amerika (és lehet hozzátenni: Oroszország, Kína, Kambodzsa, Kongó és a sok többi) nem a humanizmus melegágya.
Che teljesítményét is ebben a kontextusban érdemes tárgyalni. Értelmiségi, kalandvágyó figura, aki egy adott helyzetben hőssé, vezérré vált. Övé az ikon, amely újra és újra reneszánszát éli, amelyet az átszellemült tekintetű arc jelképez, és amelyhez tartozó történelmi személyiségről a legtöbben alig tudunk valamit, még azok sem, akik büszkén hordozzák testükön. Azonban ne feledjük, Che egyben egy kegyetlen parancsnok is volt, a Kubában kialakuló kommunista diktatúra buldogja. Aki a harmadik világ forradalmi változásait tűz és vér útján kívánta kivívni. Ezek a forradalmak emeltek magasra olyan véreskezű gonosztevőket, mint Pol Pot és Idi Amin Dada. Számomra nem menti őt az sem, hogy nem volt kegyetlenebb azoknál, akik ellen harcolt. Azokat tudom egyedül tisztelni, akik vérzivataros időkben is meg tudták őrizni humanizmusukat. Mint Gandhi.
Belizár 3 pontot adott a tételre.
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!
Figyelő, 2009.03.04 07:21
Csak a szegényekért és a szabadságért harcolt, fele sem igaz, amivel most divat vádolni.
Che Guevara azért lett ikon, mert kellett egy ikon. Az ember és a róla élő kép két különböző világ. Az ember egy fanatikus, aki talán jogos indulatból, de öl és újra öl. A kép, egy a jó oldalon álló, jóságában megkérdőjelezhetetlen, csodálatos emberről készített propagandaremek.
Che Guevara egy gyilkos, egy a XX. század szadista, elmebeteg mészárosai közül.
A kommunistáknak nemzetközi szintéren szükségük volt új arcokra, így hát a nemzetközi forradalom karizmatikus szimbólumává emelték Che Guevarát.
Akik ma rajonganak érte, egy majd ötven éves propagandaművelet megtervezőinek munkáját dícsérik.
De nem gondolkoznak, az biztos.
Paranoid Android még nem pontozta a tételt.