Otto Katz tábori lelkész | 2007.10.15 08:59 | hasznosság: hasznos (75%)

Prága genius locijáról formált ideám első számú forrása Hasek Švejkje volt, s elhatároztam, hogy ha eljutok oda, e fiktív személyleírás alapján fel is kutatom. Mivel meg voltam róla győződve, hogy a hely szelleme ideje nagy részét kocsmákban tölti, főleg ott kerestem. Számos ivóban rá is bukkantam, de ahhoz, amit elképzeltem magamnak, az hasonlított legjobban, amit az U Houbaře-ban találtam.

Az úgy volt, hogy az asszony be akart menni valami nyavalyás képtárba. Mondtam neki, hogy rendes festmények itt nincsenek, a legjobb sört viszont itt mérik, úgyhogy a belépőre szánt pénz rám eső részét én inkább eliszom. Be is mentem az U Houbaře-ba, legurítottam egy korsó Prazdrojt, aztán mivel még nem jött az asszony, átmentem a Železná Sparta-ba, ami az utca következő házszáma alatt található kitűnő sportrajongó-kocsma. Ott is ittam egyet, aztán nyomás vissza a Gombászba, mert az még szimpatikusabb volt, no meg a Pilsner Urquell sokkal jobb, mint a Gambrinus.

Ezúttal már nem az előtérbe mentem, ami egy szűkös csapszék, néhány támaszkodós fapulttal, hanem be, a két részből álló kisvendéglőbe. A berendezés, melynek legemlékezetesebb eleme egy, a plafonról lelógó talicska, egyszerű, nem is túl ízléses. A mahagóni árnyalatú faburkolat, kockás-terítős asztalok fura kombót alkotnak – pont hiteles, elvégre kocsmába jöttünk, nem dizájn-stúdióba.

Beültem egy nyilván első világháborús Politische Gespräche verboten felirat alá, s nem is poltizáltam, csak kortyolgattam a sörömet, aminél jobbat nem sok helyen ihatunk. A Plzeňský Prazdrojt ezerliteres tartályokból csapolják, ami garancia arra, hogy az ital íze, habja és hőfoka ideális. Az árát sem sokalltam, ami egész Prágára elmondható, én legalábbis csak a Klášterní Pivovarban szíttam a fogam. Amikor megittam az elsőt, már kérdezte is a pincér, hogy jöhet-e a következő. Nem sérthettem meg, ezért bólintottam. Így üldögéltem és tökéletesen elégedett voltam: ez igen, ezt a hangulatot kerestem.

Egyszer egy szakavatott ismerősöm azt mondta, hogy enni nem kell, csak inni, s én eszerint jártam el. Ha viszont nem akartam volna tartani magam a bölcs intelemhez, akkor sincs gond: az asztalokon, kis faállványokon pereceket kínálnak, van meleg töpörtyű, camembert és utopenec, utóbbit megtalálhatjuk minden valamirevaló cseh kocsma étlapján: befőttesüvegben krinolin, hagymával, ecetes lében – sörhöz a legjobb. Ha komolyabbra fáj a fogunk, napközben olcsó készételeket ehetünk, esténként pedig vad- halételek valamint sokféle frissensült közül válogathatunk. Aztán megjött az asszony. Ő is ivott egy pohár sört, aztán visszamentünk belvárosi szállásunkra, hogy kipihenjük magunkat az esti program – kocsmázás előtt.

Az U Houbaře nem afféle turistakopasztásra berendezkedett díszkocsma (U Fleku, U Švejka), hanem a belváros zajától távol eső autentikus sörszentély, ahová külföldi – néhány mindenre elszánt kocsma-explorer vagy sörblogger kivételével – nem teszi be a lábát. Gyakran eszembe jut ez a príma hely, ahová biztosan megint be fogok ugrani egy-két korsó sörre, ha legközelebb Prágában járok.


Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.

gergogergo | 2007.10.03 20:18 | hasznosság: haszontalan (25%)

Kicsit drága a prágai sörárakhoz képest, de nem rossz hely. A Cross Club előtt érdemes inni egy sört itt is:)

gergogergo még nem pontozta a tételt.