Pontozza a tételt!
Eddig:
6.3 pont
Szerintem:
/
Eddig:
6.3 pont
Szerintem:
/
Publikálás: 2007.10.02 15:26
Statisztika:
Megtekintve: 633 alkalommal
Értékelve: 7 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 633 alkalommal
Értékelve: 7 alkalommal Részletek:
1 x 10 pont
1 x 9 pont
3 x 8 pont
1 x 1 pont
1 x 0 pont
1 x 9 pont
3 x 8 pont
1 x 1 pont
1 x 0 pont
Főoldal - Kategória: > 09. Bulvár > Hírek
A tétel
neve: A kutya nem kíváncsi Moldovára az Ormánságban
neve: A kutya nem kíváncsi Moldovára az OrmánságbanÉrkezése után két nappal hazautazott az Ormánságból Moldova György, mert senki sem volt segítségére a dél-baranyai térségről szóló riportkönyve elkészítéséhez - írta hétfőn az Új Dunántúli Napló.
A Kossuth-díjas író a lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a közelmúltban, Gráf József agrárminiszter ajánlásával érkezett Sellyére, de nem volt megelégedve a fogadtatással. Fűtetlen szobával várták, és az íráshoz nélkülözhetetlen anyagfelvétel körülményeit sem teremtették meg számára.
Interjúalanyainak többsége nem ért rá, elhalasztotta a találkozót, s amikor az író végigment a kisváros főutcáján, még a kocsmában sem talált senkit. Úgy érezte, értelmetlen ott maradnia. Moldova György közölte, hogy eddig tizennyolc riportkönyvet írt, s mindig volt valaki, aki segített neki. Ezúttal azonban kénytelen feladni tervét - jelentette ki.
Nagy Attila, Sellye független polgármestere szerint bár igyekeztek az írónak mindent megadni, "balszerencsésen alakultak a dolgok". Ezért szeretnék kiengesztelni őt - olvasható a baranyai napilapban.
Kapcsolódó weboldal: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=204291
Kapcsolódó település, ország, tájegység: Magyarország, Baranya, Ormánság
A tételről írt vélemények:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Otto Katz tábori lelkész 
| 2007.10.05 12:39 |
hasznosság: hasznos (71.4%)
Tetszik a hír, nyomok is rá egy nagy, kilences kalkulust. Ha valaki a sokadik figyelmeztető jel után sem veszi észre, hogy persona non grata, akkor nincs helye finomkodásnak. Márpedig Moldovára csak annyira van szüksége manapság az embereknek, mint kelésre a seggük partján. Régebbi, jó(nak mondott) könyveire a fiatalabbak már nem emlékezhetnek, az újabbak meg olyanok, hogy még a kőkommunista nyuggerklubok bestsellerlistáinak is csak messziről köszöngetnek. Más meg aztán végképp nem foglalkozik Moldovával, vagy ha mégis, akkor utálják.
Elismerem: nem lehet felemelő érzés sztáríróból kispados téntanyalóvá vedleni. Moldova annak idején Hofival együtt annak a kuktának a szelepeként fungált, amiben a gulyáskommunizmus rotyogott, ezeken a szelepeken keresztül ki lehetett engedni a gőz egy részét, ha az már nagyon feszített. Megtűrt kritikájuk a rendszer emberarcúságát, demokratikusságát reprezentálta, a rendszernek a rendszer által patronált bírálói voltak. Ha úgy tetszik, Kádár két udvari bolondja, akiknek mindent elnéztek. Ha odacsináltak a trónus mögé, azon mindenki röhögött, meg hüledezett: igen, ezek a fasza gyerekek, ezek meg merik mondani! – a főnök pedig joviálisan ejnyebejnyézett: látjátok, itt még ezt is lehet.
Aztán odalett a kritizálás privilégiuma, a nála jobb, de addig pórázon tartott írókat immáron nem fékezte semmi, és szegény Gyuri bácsi azóta sehogy sem találja a helyét. Időről-időre beordibál a kispadról, hogy én is jó vagyok ám srácok, én voltam a nambervan! Nem okulva az egészségüggyel foglalkozó riportkönyv hűvös fogadtatásából, unva a mellőzöttséget, tavaly nagyot durrantott: kinyomta híres/hírhedt Kádár-könyvét, ami tulajdonképpen nem volt más, mint Huszár Tibor, Varga László, Rainer M. János stb. munkáiból összeollózott idézethalmaz, megtuningolva néhány személyes interjúban felszedett elfogult és irreleváns sztorival. Na meg volt néhány szuperciki nyilatkozat, amikor olyan dolgokat mondott, hogy szerintem még Thürmer is csak irult-pirult, amikor hallgatta, úgyhogy gyorsan elfelejtette mindenki az egészet, a könyvet is meg a hülye hablatyot is. www.youtube.com/watch?v=8tbKJwuV8PE
Gyuri bácsi most megint bepróbálkozott: riportkönyv az Ormánságról, és csodálkozik, hogy nem kajálják. Ó bazmeg! Azt várná az ember, hogy az írástudókban van annyi bölcsesség, hogy tudják, mikor kell a pennát pecabotra cserélni, de úgy látszik, mégsem. Szóljon már valaki a vén nyavalyásnak, hogy álljon le!
Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.
| 2007.10.05 12:39 |
hasznosság: hasznos (71.4%)
Tetszik a hír, nyomok is rá egy nagy, kilences kalkulust. Ha valaki a sokadik figyelmeztető jel után sem veszi észre, hogy persona non grata, akkor nincs helye finomkodásnak. Márpedig Moldovára csak annyira van szüksége manapság az embereknek, mint kelésre a seggük partján. Régebbi, jó(nak mondott) könyveire a fiatalabbak már nem emlékezhetnek, az újabbak meg olyanok, hogy még a kőkommunista nyuggerklubok bestsellerlistáinak is csak messziről köszöngetnek. Más meg aztán végképp nem foglalkozik Moldovával, vagy ha mégis, akkor utálják.
Elismerem: nem lehet felemelő érzés sztáríróból kispados téntanyalóvá vedleni. Moldova annak idején Hofival együtt annak a kuktának a szelepeként fungált, amiben a gulyáskommunizmus rotyogott, ezeken a szelepeken keresztül ki lehetett engedni a gőz egy részét, ha az már nagyon feszített. Megtűrt kritikájuk a rendszer emberarcúságát, demokratikusságát reprezentálta, a rendszernek a rendszer által patronált bírálói voltak. Ha úgy tetszik, Kádár két udvari bolondja, akiknek mindent elnéztek. Ha odacsináltak a trónus mögé, azon mindenki röhögött, meg hüledezett: igen, ezek a fasza gyerekek, ezek meg merik mondani! – a főnök pedig joviálisan ejnyebejnyézett: látjátok, itt még ezt is lehet.
Aztán odalett a kritizálás privilégiuma, a nála jobb, de addig pórázon tartott írókat immáron nem fékezte semmi, és szegény Gyuri bácsi azóta sehogy sem találja a helyét. Időről-időre beordibál a kispadról, hogy én is jó vagyok ám srácok, én voltam a nambervan! Nem okulva az egészségüggyel foglalkozó riportkönyv hűvös fogadtatásából, unva a mellőzöttséget, tavaly nagyot durrantott: kinyomta híres/hírhedt Kádár-könyvét, ami tulajdonképpen nem volt más, mint Huszár Tibor, Varga László, Rainer M. János stb. munkáiból összeollózott idézethalmaz, megtuningolva néhány személyes interjúban felszedett elfogult és irreleváns sztorival. Na meg volt néhány szuperciki nyilatkozat, amikor olyan dolgokat mondott, hogy szerintem még Thürmer is csak irult-pirult, amikor hallgatta, úgyhogy gyorsan elfelejtette mindenki az egészet, a könyvet is meg a hülye hablatyot is. www.youtube.com/watch?v=8tbKJwuV8PE
Gyuri bácsi most megint bepróbálkozott: riportkönyv az Ormánságról, és csodálkozik, hogy nem kajálják. Ó bazmeg! Azt várná az ember, hogy az írástudókban van annyi bölcsesség, hogy tudják, mikor kell a pennát pecabotra cserélni, de úgy látszik, mégsem. Szóljon már valaki a vén nyavalyásnak, hogy álljon le!
Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!
Felháborító, hogy azokat akik megmondják az igazságot, és ehhez mindig ragaszkodnak, mennyire kirekesztik ebben az országban. Moldova bölcsességéhez egyáltalán nem férhet semmi kétség, már nemcsak korának, hanem tapasztalatának is köszönhetőn. És az a legszörnyűbb ha már dolgozni sem tudnak többé. Remélem nem adja fel, és mégiscsak mielőbb új könyvét olvashatom.
morzsikutya 1 pontot adott a tételre.