Warg Rider | 2007.09.28 11:11 | hasznosság: átlagos (50%)

A kannásboros szakmunkásmetál állócsillaga immáron több mint két évtizede ragyog a hazai rock-élet egén. Az Acélszív demót sokat hallgattam, aztán más stílusok felé fordultam, s mindössze egy-egy – általában nevettető szándékkal közkinccsé tett – szerzeményükkel, pl. a Tél királynőjével találkoztam futólag. Húsz év elteltével azonban kiváncsi lettem, hogy milyen az Ossian, így került a lejátszómba az Örök tűz. Végig is rágtam rajta magam, s azt tudom mondani, hogy az Ossian nem változott semmit, ugyanazt a dallamos, kőkonzervatív heavy metalt nyomják, mint hajdanán.

Ha nem figyelünk a szövegre, egy–két szám erejéig jópofa ez a zene, de abszolút kiszámíthatósága és a debil mondanivaló – ami egy idő után minden igyekezetünk ellenére bekúszik a hallójáratainkba – miatt rövid időn belül irtózatosan unalmassá válik. A zenekar Achilles-sarka Paksi Endre, aki úgy, ahogy van (hang-szövegek-imidzs) nagyon mókás: metal nagyapó hangja elég semmilyen és angolul kéne énekelnie, hogy kevésbé legyen érthető ez a sok marhaság. Bár, ha jobban meggondoljuk, fölösleges lenne újítani, mert aki nem szereti, az Paksi Endre nélkül sem szeretné, a hülyegyerekek viszont pont őmiatta komálják az Ossiant.


Warg Rider 3 pontot adott a tételre.